Az elmúlt 20-30 év során a lótartók szerencsére egyre tudatosabbak a takarmányozás terén és egyre inkább tisztában vannak a takarmányozás lovak egészségére gyakorolt hatásával. Ismételjük át a legfontosabb tudnivalókat!
A takarmányozás minden életszakaszban megalapozza lovad egészségét, mondhatni, a jó takarmányozás a hosszú élet alapja. Lovad takarmányozási szükségletei azonban minden életszakaszban különbözőek. A tápanyag- és energiaszükséglet függ a ló életkorától, aktivitási szintjétől, a takarmány energiatartalmától, valamint az állat emésztőrendszerének kapacitásától. A legfontosabb alapvetés, hogy lovadnak minden életszakaszban biztosítanod kell megfelelő mennyiségű energiát, fehérjét, vitaminokat és ásványianyagokat, és friss, tiszta vízhez kell jutnia.
A takarmányozás alapja a víz
Minden ló számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű friss víz fogyasztása. Az itatókat úgy kell elhelyezni, hogy a ló (illetve csoportos tartás esetén minden ló) kényelmesen hozzáférhessen. Mivel a legtöbb ló nem szívesen teszi a fejét az itatóba szemmagasság alá, a vízszintet magasan kell tartani, mert ha a vízszint túl alacsony, sok ló nem hajlandó inni.
Az ivóvíz optimális hőmérséklete 20–26 °C. Ha a víz túl hideg vagy túl meleg, a lovak vízfogyasztása csökken.
Az élethez kell egy kis energia
Minden ló takarmányozásának a célja, hogy megkapja a legalapvetőbb étrendi szükségletét, az energiát. A létfenntartáshoz és a napi normál tevékenységekhez adott mennyiségű energiára van szükség. Ez az igény minden egyéb, a létfenntartáson kívüli tevékenységgel megnő. Jóval több energia szükséges a csikóknak a növekedéshez, sportlovaknak a versenyzéshez és edzéshez, a kancáknak a vemhesség harmadik harmadában és a szoptatás során, méneknek a fedeztetési időszakban. Bizonyos sporttevékenységeknél, mint például a galopp, lovaspóló, lovastusa vagy a díjugratás legmagasabb szintjei, a szükséges energiaszükséglet akár 100%-kal is megnőhet a létfenntartó szükséglethez képest.
Betegségek helyett
A takarmányozás segíthet betegségek megelőzésében és kezelésében is. Például a lóasztmában szenvedő lovak esetén a takarmányozást is a lehető legpormentesebben kell megoldani. Az abraktakarmányok portartalma víz vagy olaj hozzáadásával csökkenthető. A szénát be kell áztatni, és praktikus szénahálóból etetni.
Rendkívül gyakori emésztőszervi probléma a gyomorfekély. Kockázatának csökkentésére sikerrel alkalmazható néhány takarmányozási változtatás. A lucernaszéna magas kalcium- és fehérjekoncentrációjával egyfajta savlekötőként működik, védve a gyomor nyálkahártyáját. A folyamatosan elérhető (ismét jó szolgálatot tesz a szénaháló), vagy naponta többször etetett széna, illetve a legelős tartás is csökkentheti a gyomorfekély kialakulásának kockázatát.
A kólika kockázatát általánosságban csökkenti, ha lovad állandóan hozzáfér a friss, megfelelő hőmérsékletű ivóvízhez, eleget mozog, jó minőségű takarmányt kap és megfelelő fogászati ellátásban részesül a számára megfelelő gyakorisággal.
A dús legelőkön történő legeltetés, illetve nagy mennyiségű szénhidrát fogyasztása és a laminitisz (patairhagyulladás) kialakulása közötti összefüggés már régóta ismert. A legelővel összefüggő laminitisz a fű gyors növekedésének idején fordul elő (pl. tavasszal és kora nyáron, illetve ősszel). Ezek az időszakok elősegítik bizonyos szénhidrátok, a fruktánok, keményítők és cukrok felhalmozódását a fűben. Egyes lovak és pónik hajlamosabbak lehetnek a legelővel összefüggő laminitiszre. A betegség kialakulását genetikai és más metabolikus tényezők is befolyásolják, például az elhízás, az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma, valamint a Cushing-kór.
Azok a lovak és pónik, akiknek kórtörténetében visszatérő laminitisz fordult elő, nem legelhetnek szabadon, korlátozni kell legelőhöz való hozzáférésüket, különösen tavasszal, a gyors fűnövekedés időszakában, valamint kora nyáron és ősszel. Egyre elterjedtebb, az a gyakorlat, hogy a betegségre hajlamos állatokat éjszakára vagy kora reggel viszik ki, és a reggeli órákban már be is hozzák a legelőről, mert ebben az időszakban a legalacsonyabb a fű fruktántartalma. A száras, érett legelőket kerülni kell, mert az érett pázsitfű több fruktánt tartalmaz. Ugyanígy nem megfelelőek ezeknek a lovaknak az őszi legelők, mert az alacsonyabb hőmérséklet csökkenti a fű növekedési ütemét és magasabb fruktánkoncentrációt eredményez. Szintén kerülni kell a lucernaszéna etetését. Hatékony viszont a széna beáztatása kb. 30 percre, mivel így csökkenthető benne a vízben oldódó szénhidrátok, cukrok mennyisége. A szemes takarmányok, melasz és egyéb édes takarmányok, illetve gyümölcsök etetését is kerülni kell.
A veseproblémás lovak esetében törekedni kell a takarmánnyal történő káliumbevitel csökkentésére és a kálium ürítésének segítésére. Kerülni kell a magas káliumtartalmú takarmányok etetését (pl. lucernaszéna, repceolaj, szójaliszt, szójaolaj, nádcukor, répamelasz).
Az erősen izmolt lófajták, akár hideg-, akár melegvérűek, hajlamosak olyan izombetegségekre (myopátiákra), amelyek az izom glikogénraktáraival kapcsolatosak. Ezen lovak sikeres menedzseléséhez az étrend zsírtartalmának növelésére és a szemes takarmányok bevitelének jelentős csökkentésére van szükség.
Egészséges kezdet az élethez
Az újszülött csikó méretét és súlyát a vemhes kanca takarmányozása is befolyásolja. A vemhesség alatt is fontos a kiegyensúlyozott takarmányozás. A fehérje, kalcium, foszfor, cink és réz egyensúlya fontos szerepet játszik az egészséges porcképződés és csontosodás támogatásában. A kalcium és a foszfor egyensúlya befolyásolja a csontsűrűséget, a növekedés ütemét és a porc vastagságát. Az elégtelen mennyiségű réz és cink a csont és porc degeneratív elváltozásainak gyakoribb előfordulásával társul.
Az étrendben a normál csontfejlődéshez szükséges tápanyagok mennyiségét a növekedés üteme határozza meg. A túlzott energiabevitel a csontsűrűség és a kéregvastagság csökkenéséhez vezet és ezzel csontosodási problémák kialakulásához vezethet. A nagyobb fehérjebevitel gyorsabb csontnövekedést eredményezhet, de ha az étrendből hiányoznak a megfelelő ásványi anyagok ezen fokozott növekedés támogatásához, ismét csak csontosodási problémák jelentkezhetnek.
A szemes takarmányfélékből származó energiafelesleg károsabb, mint a fűfélékből származó. Ennek egyik oka az, hogy a szemestakarmányokból származó energia keményítő alapú, míg a fűből származó energia a mikrobiális emésztéséből származik. A fűszálak rostjaiból illékony zsírsavakat, valamint más hasznos tápanyagokat termel a bélrendszer baktériumflórája, amelyeket a ló szervezete képes energiaként felhasználni. Míg a zsírsavak nem, a keményítő viszont serkenti az inzulinkiválasztást, ami szerepet játszik azon hormonok túlzott működésében, amik aztán az ízületi csont és porc degeneratív elváltozásainak kialakulását okozzák. A gabonafélék és a fűszéna kalcium-, foszfor-, fehérje- és lizintartalma alacsony, ezeket a tápanyagokt a csikó igényeinek megfelelően pótolni kell.
A fiatal lovak takarmányozása során elkövetett leggyakoribb hibák:
- – gabonafélék és pillangósok (pl. lucerna) túlzott etetése, ami túl magas energiabevitelt eredményez
- – a túl kevés cinket és/vagy rézt tartalmazó takarmányozás
- – a nem megfelelő kalcium-foszfor arányú étrend
Idős ló
Az öregedés a lovaknál is egy folyamat, így nem határozható meg, hány éves kortól számít öregnek egy öreg ló. A megfelelő gondozási és tartási körülmények, valamint a takarmányozás lehetővé teszi, hogy a harmincas éveikig is egészségesen éljenek. Ez a megnövekedett élettartam azt is jelenti, hogy akár a húszas éveikben is aktívak, akár a versenysportban is jelen lehetnek. A még aktív idős lovak jelenléte a sportban azt is jelenti, hogy tulajdonosként fel kell ismerned és menedzselned kell az életkorral megjelenő egészségügyi problémákat (pl. ízületi kopások és gyulladások, kólika, gyomorfekély, laminitisz, vese- vagy májműködési zavarok).
Minden idős ló esetben fontos a jól emészthető rostot tartalmazó, olajjal kiegészített takarmányok etetése, valamint a csökkentett keményítő- és cukorbevitel.
Az idősebb lovak gyakran küzdenek fogászati problémákkal, amelyek megnehezítik, vagy nem teszik lehetővé a megfelelő takarmányfelvételt és a rágást. Az extrudált vagy pelletált takarmányok ideálisak számukra, ezek akár áztatva is etethetők.
A széna legyen jó minőségű, leveles és könnyen rágható. Jó megoldás a szénaháló kihelyezése, amiben folyamatosan elérhető a széna. A napi szénaszükséglet bizonyos mennyiségben pótolható szénapellet etetésével.
Az ízületi gyulladásban szenvedő lovaknak is kiegyensúlyozott takarmányozásra van szükségük megfelelő ásványi anyag kiegészítéssel.
Szerencsére a takarmányozás segíthet a leggyakoribb korral járó problémák menedzselésében is. Végülis az életkor csak egy szám, nem betegség.
Forrás: Thomas J. Lane, BS, DVM, Floridai Egyetem, Large Animal Clinical Sciences cikke alapján
A folytatásban
Következő cikksorozatunk kilenc részében még részletesebben, ugyanakkor érthetően áttekintjük a lótakarmányozás legfontosabb alapelveit, tudnivalóit és buktatóit.
