A lótartás egyik örök küzdelme a rovarok, böglyök, szúnyogok távol tartása. A tavasz beköszöntével a rovarok is támadásba lendülnek, felébrednek, szaporodnak és ezzel nem csak zavaróak, de veszélyesek is négylábú barátaink számára is, hiszen számos fertőző betegség terjesztői is lehetnek. A szúrólegyek és a vérszívó böglyök több fertőző betegség köztesgazdái és terjesztői, így az ellenük való védekezés kiemelten fontos.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához. Csípésük lovunkban is okozhat heves vakaródzást, esetenként allergiás bőrgyulladást.
A szúnyogok elsősorban a fertőző kevésvérűség terjesztésével okozhatnak felbecsülhetetlen károkat a lóállományokban. A fertőző kevésvérűség gyógyíthatatlan betegség, amely rendkívül gyorsan terjed, és amely ellen nem lehet vakcinázással védekezni, csak a lóállományok szűrését lehet elvégezni, amely évente kötelező is.
A fertőző kevésvérűség retrovírus okozta betegség, amely az esetek kis részében már a betegség heveny, lázas általános tünetekkel járó szakaszában elhullással járhat, többségében azonban idült lefolyású. Ismételt lázas rohamokkal, gyengeséggel, ödémákkal, tartós vírushordozással jár. A kórokozó fizikai és kémiai hatásokkal szemben nagyon ellenálló, hosszú ideig megőrzi fertőzőképességét.
[box type=”warning”] A fertőzött ló váladékaival (nyál, vizelet, bélsár, orrváladék) is üríti a vírust. A betegség heveny szakában szenvedő vemhes kancákban a vírus átjut a magzatba is. Ilyenkor a kanca vagy elvetél, vagy fertőzött csikót ellik. A betegség terjesztésében jelentős szerepet játszanak a rovarok, a szúrólegyek, a szúnyogok. Bennük nem szaporodik a vírus, csak mechanikusan viszik át a fertőzést. A betegség fenntartásában a fertőzött lovak játszanak szerepet, melyek életük végéig vírushordozók maradnak, mivel a vírus a nyirokrendszerben szaporodik el. A nyirokcsomókban, a lépben, a májban, és a csontvelőben már 2-7 nappal a láz megjelenése előtt kimutatható. A vérben a vírus a betegség heveny szakában éri el a legnagyobb töménységet. A lappangási idő is eltérő, 1 hét – 3 hónap is lehet. a fertőzött lovak kedvetlenek, fáradékonyak, jellemző a hátulsó végtagok gyengesége miatti támolygás. A látható nyálkahártyák pangásosak, vöröses színűek, üvegesen duzzadtak. A nyelv alsó felületén vérzések jelenhetnek meg. Ezek hosszú időn át felismerhető tünetek. A test más részein, a végtagokon, a mellkas és a has alján, ödémás duzzanatok jelentkeznek. Súlyosabb esetekben a heveny lázroham időszaka alatt a beteg lovak elhullanak, de ha a láz elmúlik, a lovak tünetmentessé válnak, majd a lázrohamok szabálytalan időközökben megismétlődhetnek.[/box]
A lovak lesoványodnak, fizikai teljesítőképességük fokozatosan romlik, szőrzetük fénytelen lesz.
[box type=”warning”] A fertőző kevésvérűség a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek közé tartozik. A fertőzött (a beteg és a vérvizsgálatok alapján pozitívnak talált) lovakat el kell pusztítani, a velük együtt tartott vagy érintkezett állatokat pedig karantén alá kell vonni, és a vérvizsgálatot ismételten el kell végezni. Fontos, hogy a fertőzés megelőzése érdekében a vérvételhez, oltásokhoz is csak steril eszközöket szabad használni.[/box]
A fertőző kevésvérűség a lovak nagyon veszélyes, gyógyíthatatlan betegsége, ezért fokozott elővigyázatosságot igényel.
A másik, a szúnyogok által terjesztett veszélyes vírusbetegség a nyugat-nílusi láz. Lovak esetében láz, izomrángások, az izmok merevsége, mozgáskoordinációs zavarok, kedvetlenség jelzi a megbetegedést.
[box type=”warning”] Sajnos a betegség súlyos idegrendszeri szövődményekkel jár, ezért a kezelés eredménye kétséges és nyugat-nílusi lázban megbetegedett lovak 10%-a vagy nem éli túl a betegséget, vagy maradandó idegrendszeri károsodást szenved.[/box]
Ebben az esetben is a védekezés fontos eleme a szúnyogok irtása, valamint távoltartása. Van már védőoltás is lovaink védelmére a betegség ellen. Az alapimmunizáláshoz két injekció beadása szükséges, az oltások között a jelenleg forgalomban lévő vakcina esetében legalább 3 hét várakozási idő szükséges. Az alapimmunizálást célszerű még az igazi szúnyog invázió előtt, március-áprilisban elvégezni. A védettség kialakulása után évente egyszer, ismétlő oltásra van szükség.
Az istálló és legelő környékén folyamatosan jelenlévő rovarok miatt nagyon fontos a higiénia szem előtt tartása. Tartsuk tisztán az etetőket és itatókat, ügyeljünk az istálló tisztaságára és a trágya napi kihordására, a bomló takarmányok megfelelő tárolására.
Fontos, hogy az esetleges sérüléseket is fertőtlenítsük, hiszen a legyek is számos kellemetlenséget okozhatnak a lovunknak. A lovon lévő sebekbe, sérülésekbe a legyek lerakják petéiket, illetve különféle baktériumokat hordozva is elfertőzhetik azokat.
A legelőn tartott lovak komoly veszélynek vannak kitéve a lóbagócs (Gasterophilus intestinalis v. equi) és lárváik okozta fertőződések miatt. A lóbagócs, más néven rozsféreg (9-15 mm hosszú, szőrös, a méhre hasonlító rovar) a június-október közötti rajzási időszakban, apró, sárgásszürke petéit a lovak elülső lábainak belső részén lévő szőrökre és a sörényre rakja. A peték olyanok, mint a tetű serkéi, a légy ráragasztja azokat a szőrszálakra. Ha a lovak lenyalogatják azokat, a szájba kerülő petékből kikelő lárvák befúrják magukat a nyelv alá, és szájgyulladást okoznak. A kikelt lárva a száj nyálkahártyájába fúrja magát, majd a garaton át a gyomorba vándorol, és ott élősködik. Ott gyomorhurutot, emésztési és táplálkozási zavarokat okoznak, a gyomor nyálkahártyája sorvad. A lárvák még átalakulásuk előtt a bélsárral a külvilágra kerülnek, és ott kifejlett rovar lesz belőlük. A rozsférgesség tünetei sajnos nem egyértelműek, de itt is jellemző az étvágytalanság, a fokozatos lesoványodás.
Nagyon fontos a védekezés. A peték ellen sűrű fogazatú fém fésűvel lehet küzdeni, de célszerűbb inkább a rovarirtószeres lemosás. A kikelő lárvák jól pusztíthatók, ezért a cél, hogy megakadályozzuk, hogy a lárvák befúrják magukat a száj nyálkahártyájába. Ha ez már mégis megtörtént, akkor a megoldás a belső- és külső parazitaellenes szerek alkalmazása, amelyet amúgy is célszerű 3-4 havonta alkalmazni a rendszeres féreghajtás során.
A lovaink rovarokkal szembeni tűrőképessége egyedenként változó. Vannak, akiket nem zavar a vérszívók hada, mások folyamatosan próbálnak tőlük szabadulni, egész nap idegesek, nyugtalanok.
Van néhány olyan egyszerű változtatás a napi rutinban, amely segíthet lovunknak a rovarok elleni küzdelemben.
A rovarok többsége hajnalban, de leginkább alkonyatkor indulnak útnak, ezért nyári este, ha már mozog a levegő, állítsuk be lovunkat egy rovaroktól védett helyre. Napközben viszonylagos nyugalomban tud hűsölni az árnyékban, mivel a rovarok sem szeretik a tűző napot és nem mozognak. A másik lehetőség hogy a lovunkat este engedjük ki a karámba, ez akkor is jótékony hatású számukra, ha napközben nagy a forróság.
Hatásos védelmet nyújtanak a különböző rovarriasztó spray-k, melyekből természetes hatóanyagú készítményeket is elérhetők. Régóta ismert az almaecet és a fokhagyma rovarriasztó hatása, amit esetleg kombináltan is alkalmazhatunk. Használjunk légymaszkot, hiszen ezzel megakadályozzuk azt is, hogy lovunk szeme a rovarok számára peterakásra vagy szomjoltásra csábítson, ha kell, esetleg tegyél lovadra légytakarót is.
Az izzadtság vonzza az élősködőket, ezért a megizzadt lovunkat nyáron munka után mindig mossuk le.
